[2005.09.12.] Dr. Nyitrai Zsolt országgyűlési képviselő "Szilviből Gyöngyi lesz?" címmel írásbeli kérdést intézett Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési, valamint Kóka János gazdasági és közlekedési miniszterhez.

Tisztelt Miniszter Úr!

A történet 1998-ra nyúlik vissza, amikor is Szilvásváradra érkezett az 1949-ben forgalomba helyezett, 394,057 pályaszámú kis gőzös, valamint egy - szintén üzemképtelen állapotban lévő - nosztalgiakocsi. Információim szerint a járművek a Közlekedési Múzeum tulajdonát képezik, s az 1999. évben befejezett teljes felújítás után 15 évre az Egererdő Rt. (amely tulajdonosa és üzemeltetője a Szilvásváradi Erdei Vasútnak) kapta meg használatba.
2005. szeptember 6-án (kedden) a gőzöst, valamint a kocsit Szilvásváradról Gyöngyösre vitték. A hivatalos verzió szerint "csak kölcsönbe" szállítják el a szerelvényt, egyes információk szerint viszont végleg elhagyja Szilvásváradot. Szintén ezt a verziót erősítik meg az ott dolgozók, illetve azok a hírforrások, amelyek alapján "majd jön Szilvásváradra egy nagyobb, másik gőzmozdony", de félő, hogy a jelenlegi - elvonások sújtotta időszakban - ennek reális alapja nincs. Nem véletlenül marad el idén először a Kisvasutak Napja rendezvénysorozat szilvásváradi állomása sem (itt egy hosszabb közlemény, amelyet az Egererdő Rt. adott ki: "A turisztikai célú kisvasutak jelentős veszteséggel működnek, amely részleges ellentételezéseként évek óta állami támogatásban részesülnek. Miközben azonban a költségek és a veszteség - az egyébként egyre népszerűbb kisvasutakon - folyamatosan növekszik, 2004-ben a veszteségpótló támogatás visszaesett, jelentős terheket róva ezzel a nyereséges gazdálkodásra szorított üzemeltetők, az erdőgazdasági rt-re. Sajnálatos, hogy mindemellett a turisztikai szaktárca egyetlen fillérrel sem támogatja a kisvasutak működését, sőt, az e célból rendezett fórumokon rendre nem is képviselteti magát. Köztük a 2005. május 7-én kifejezetten ezért Szilvásváradon tartott sajtótájékoztatón sem.").
Az anyagi problémákon túl azonban műszaki korlátai is vannak egy új jármű üzembe helyezésének, ugyanis szakértők szerint a vasúti pálya adottságai (van olyan kanyar, ahol a sugár mindössze 50 méter, valamint a pálya egyes részeinek meredeksége) nem teszik lehetővé a nagyobb gőzmozdonyok alkalmazását a Szalajka-völgy kisvasútján. Természetesen a legszomorúbbak most azok az emberek, akik pénzt, időt, energiát nem kímélve dolgoztak azon, hogy ez a szerelvény korhű állapotban, műszakilag kifogástalanul szállítsa az utasokat hazánk legszebb magashegységi völgyének kisvasútján, akik a mai napig "gyereküknek" tekintik azt a "Szilvi"-t, amit szolgálati helyéről, Szilvásváradról neveztek el. Véleményük szerint félő, hogy a közeljövőben "Gyöngyi" néven fogja utasait szállítani Gyöngyösről.
S akkor még nem is említettük azokat a százezreket, akik kirándulásuk céljául a Szalajka-völgyet, s vele együtt az ottani kisvasutat választják...

A leírtaknak megfelelően kérdéseim a következők:
- Milyen indokkal, s mennyi időre szállították el a szerelvényt Szilvásváradról?
- Amennyiben visszaérkezik Szilvásváradra a szerelvény, mennyibe kerül a szállítás, ki viseli a szállítás költségeit, valamint nem lenne-e hasznosabb ezt az összeget az amúgy is nehéz helyzetben lévő kisvasútra fordítani?
- Ha helytállóak az információk, s nem kerül vissza Szilvásváradra a jármű, akkor miért kellett elszállítani azt, miért nem maradhat az új szerelvény megérkezéséig a Szalajka-völgyben a régi, s mikor, milyen gyártmányú és állapotban lévő gőzmozdony fogja helyettesíteni "Szilvi"-t?
- Tervezi-e a kormány olyan intézkedések meglépését, amellyel a nehéz anyagi helyzetben lévő kisvasutakon próbál segíteni?

Várom megtisztelő válaszát:
dr. Nyitrai Zsolt
FIDESZ Magyar Polgári Szövetség

Budapest, 2005. szeptember 12.