[2004.10.22.] Október 22-én az egri Fidesz csoport a Népfelkelésre emlékezett. A megemlékezésen Nyitrai Zsolt mondott beszédet, majd a résztvevők gyertyákkal átvonultak az 56-os egri sortűz áldozatainak emléktáblájához.

"A halálos döfést nem a neves diplomaták, hanem a pesti srácok adták az embertelenségnek.
Ők leplezték le a kommunizmus kegyetlen képmutatását,
letépték róla az álarcot.
Hálával és elismeréssel tartozunk nekik, mert vereségük maga volt a győzelem."
/Archibald Macleish/


Jó napot kívánok tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim!


Az idézet, amit magammal hoztam, emlékezik. Emlékezik és előre mutat.
Tisztelt egybegyűltek!
Mindannyiunk lételeme a szabadság. Amennyiben egy ember rabságban, elnyomásban él, akkor megpróbál ebből a fogságból kitörni. Amennyiben egy egész társadalom, egy egész ország, emberek sokasága kerül rabiga alá, akkor a fenti gondolatok jegyében, összefogva megpróbálja kivívni függetlenségét. Harcol az őt elnyomók ellen. Nem történt ez másképp 1956- ban sem, amikor- mint addig is annyiszor a magyar történelemben- a fiatalok, a forradalmi ifjak főszereplésével megszületett a lehetőség: a polgári Magyarország gondolata. Örülök, hogy az 1956-os forradalom előestéjén személyesen köszönthetem azokat, akik Egerben, Heves megyében részesei voltak az akkori eseményeknek, és jó szívvel, tiszta hittel, szabadságukat, életüket kockára téve az utcára mentek és fegyvert fogtak azért, hogy a jövendő generációk, amelyekhez én is tartozom, egy demokratikus, független, szabad Magyarországon élhessenek. Ők megtették, amit meg kellett tenniük!
Köszönet érte!




Kedves Barátaim!

1956. október 23. igaz története is a lelkek legmélyén húzta meg magát, legendái szűk körben forogtak, történeteit csak a beavatottak ismerték. Ők mentették át 1956 igazságát nekünk, ők, akik az idegen tankok lövegtornyában visszalopakodó diktatúra tombolásakor, és a megtorlások után a temetői csendben felelősséggel hallgattak, ott és akkor, amikor beszélni nem lehetett. Mert - Márai Sándortól tudjuk -, aki felelősséggel hallgat, az mindig megőriz valamit: egy titkot. Így őrizték meg számunkra, fiatalabb nemzedékek számára 1956 titkát szüleink és nagyszüleink. Nekik köszönhetjük, hogy a mi nemzedékünk már viszonylag jobb körülmények között nőhetett fel, hogy nyitottabb világ vett körül minket, hogy nem tartozott az álmok birodalmába, hogy tanuljunk és világot lássunk, ők érték el, hogy megmondhassuk, ha valami nem teszik nekünk. 1956 októberében a zsarnokság ellen felkelt magyar nép minden emberi számítást megcáfolva, egyedül elkeseredettségének, bátorságának és egységének erejével oly változást vívott ki magának, melynek hatása messze túlmutatott magának Magyarországnak jövőjénél. 1956 az újrakezdést jelentette. Az újrakezdést, a lábraállás lehetőségét. Az 1947-ben eltagadott esély újbóli megragadását. Az 1956-os forradalom és szabadságharc volt az első csapás, amely megroggyantotta a világkommunizmust, ez volt az első lépés azon az úton, amely a szovjet birodalom összeomlásához vezetett. A magyarok ismét példát mutattak. Megmutatták, hogy az elnyomást senki nem tűrheti.




Tisztelt egriek!

Nem véletlenül választotta a TIME magazin 1956- ban az év emberének a "pesti srácot", az "egri srácot", a magyar szabadságharcost. Nők, férfiak, gyermekek, egyetemisták és munkások, fiatalok és idősek szíve dobbant egyszerre és együtt mondták: ebből elég volt! Negyvennyolc évvel ezelőtt nemes volt az ügy és szent volt a cél. Az ország függetlensége, az emberek szabadsága. A polgárok Magyarországa. A biztonságos Magyarország. 1956 hősei példát mutattak bátorságból és büszkeségből. Ők mind szimbólumok. Az összefogás, a végsőkig kitartás, a magyar szabadságeszmény szimbólumai. Ma is azt üzenik nekünk: nincs hiábavaló harc, ha az elnyomás leküzdéséről, a nemzeti függetlenség kivívásáról van szó.

Nem felejthetünk!
Tudjuk: más üzenet, más emlék is van. Tudjuk, hogy létezett egy rendszer, amely nem ismert korlátokat, még a saját maga által felállított korlátokat sem. Tudjuk, hogy létezett levegőbe lőtt sortűzre, porzó sortűzre és térd alatti magasságban lőtt sortűzre, felsőtestre lőtt sortűzre vonatkozó szabályzat és parancs is. Tudjuk, hogy volt egy rendszer Magyarországon, amelyiknek az orosz tankokon kívül semmilyen politikai támogatottsága nem volt. Tudjuk: voltak és ma is vannak gyenge emberek, akik nem a magyarok, nem az ország jövőjét tartották fontosnak: mindent és mindenkit elárultak vállrándítva. Magatartásuk emberileg ma is vállalhatatlan. A nemzet azonban összefogott, szövetségre lépett a szabadsággal. A negyvennyolc évvel ezelőtti események arra kell emlékeztessenek bennünket, hogy a közösséggé válás, a saját érdeknek a közös érdekben való felismerése szabadította fel azokat az energiákat, amelyek - ha csak néhány napra is - de még a túlerővel szemben is győzelmet arattak. Sokat tanulhatunk Tőlük. Megtanulhatjuk például azt, hogy nem a hamis elfödés teremt békességet. Nem az teremt közmegegyezést, ha szürkére kenünk mindent, azt állítva, hogy nem létezett fekete és fehér. Megtanulhatjuk, hogy mi a különbség ország és haza, lakóhely és szülőföld, lakos és polgár, nép és nemzet között. A srácok ösztönösen érezték, hogy ki és mi mellé kell állniuk. Akkor még élt a közösségért áldozatot vállaló magatartás. A szolgálat nem leszerepelt politikusok ajkáról felhangzó szitokszó volt. Tennivaló ma is van bőven! Vissza kell állítanunk valamit az elveszett értékekből, összekaparni a romokat, emléket kell állítani a hősöknek. Nem a múltba való fordulás ez, hanem saját jövőnk gondos és szívós megalapozása. Nem keseregni, hanem emlékezni és jövőbe tekinteni jöttünk össze ma.





Tisztelt Hölgyeim és Uraim!


1956 hozta el nekünk 1989-et is. A rendszerváltoztatást minden lehetőségével együtt. Így történhetett meg az, hogy Nagy Imre és társainak 1989 júniusi újratemetésekor a Hősök terén megjelent többszázezer fős tömeg akkor tört ki dübörgő tapsban, amikor az 56-os veterán Rácz Sándor és a magyar fiatalok képviselője, Orbán Viktor az orosz csapatok kivonulását követelte. Beérett az ötvenhatos gondolat, újra megmozdult egy ország, újra olyan volt a levegő illata, mint 1956. október 23- án. Aztán persze sokfelé indultak el az emberek. Bíztak abban, hogy a rendszerváltoztatással minden megoldódik majd. Jónéhányan gondolták úgy, hogy a rendszer bukása automatikusan megoldja valamennyi problémát, azonnal gyógyír kerül a régi sebekre, elégtétel a sérelmekre. Voltak, akik ekkor igazságtalanul vagyonokat szereztek, sokan a rendszerváltoztatás vesztesei lettek. A küzdelem egy nemzet szabadság és boldogulás iránti vágyáról szólt és szól azóta is. Ezen célok pedig változatlanok és ma is aktuálisak. A magyar nemzet ezeréves története ez a küzdelem. És tudjuk, hogy a feladat nem kötelező, de tudjuk azt is, hogy ha nem veszünk részt benne, egy szavunk se lehet a továbbiakra nézve. Mi, akik itt vagyunk: már döntöttünk. A Fidesz- Szövetség, a kereszténydemokraták, a polgári körök és a Fidelitas közösen vesz részt ebben. Mi döntöttünk és azt valljuk: mindenkinek megvan a maga felelőssége. Kormánynak és ellenzéknek egyaránt. Mi nem mondhatjuk azt, hogy minél rosszabb, annál jobb!





Mi nem bántjuk azokat, akik más úton járnak. Sokan vannak, akik másképp gondolkoznak, mint mi. Nincs ezzel baj, hiszen különbözőek vagyunk. De azért felteszem a kérdést: vajon tényleg ezt akarták, amikor más útra léptek? Az ország maradék vagyonának az eladását pusztán az azonnali pénzhez jutás mohósága miatt? Az iskolák bezárását? Örökös áremeléseket? A mára kialakult lét-és jogbizonytalanságot?

Van, aki azt mondja: nagy a jólét! Mi azt mondjuk, és sajnos nem tévedünk: a mai Magyarország bizonytalan. Nem egy irányba mennek a dolgok, nem lehet tudni, hogy mit hoz a holnap vagy a hónapvége. Ismét szükség van tehát Szövetségre. Olyan szövetségre amelyik nyugodt, kiszámítható. Sokan kérdezik tőlem: "Milyen a polgári Magyarország?" A válasz egyszerű: a polgári Magyarország biztonságos. A polgári Magyarország nem utópia. Nem elérhetetlen cél, hogy annak, aki akar dolgozni, legyen munkája. Nem elérhetetlen cél, hogy aki dolgozik, annak legyen otthona. Nem elérhetetlen cél, hogy a mindennapok kiszámíthatóak, az élet biztonságos legyen. Mindenkinek fontos a saját boldogulása, hiszen egy ország csak akkor lehet sikeres, ha polgárai sikeresek. Egy ország akkor marad fönn, ha értékeire vigyáz, azt szem előtt tartva megy előre. Magyarország akkor ilyen, ha megbecsüli:

Az emberi méltóságot,
Történelmünket és kultúránkat,
A magyar termőföldet,
Az ország még meglevő vagyonát,
Családjaink jövőjét,
Fiatalok tehetségét,
Az időskor tisztességét,
A határon túli magyarokat.


Van tehát felelősségünk: mindenkinek segítenünk kell, aki azt szívesen veszi. Mindezt azért, hogy legyen miért összefogni, hogy legyen mit megvédeni és természetesen azért is, hogy ne legyünk a vállrándítások országa.